Kérdés: Az "elektroszmog" árthat-e a magzatnak? (számítógép, tv, elektromos háztartási gépek, mobiltelefon, adótornyok, keverőasztal,stb.)  Válasz: Oly sok minden árthat! Kérdés, mikor éri a behatás a szervezetet, milyen erősséggel, időtartamban. A legtöbb említett eszköz kapcsán megalkotásuk óta folyik a vita és nincs hitelt érdemlő döntés. Minden elektromágneses sugárzás potenciálisan káros lehet: dehát ezek hatótávolsága viszonylag kicsi és magzat védett helyen van... Hogy ennél használhatóbb tippet adjak: a terhesség első 12 hetében (az utolsó vérzés megjövetele a kezdő hét!!!) biztosan nem ülnék le mondjuk a lakihegyi adótorony közelébe, nem tölteném a napomat számítógép előtt, távolságot tartanék a stúdiók keverőasztalaitól és általában mindentől (pl. mikrosütő), ami elvben szórt elektromágneses sugárzást bocsáthat ki. Az átlag háztartási gépek (mosógép, porszívó, stb) gyakorlatilag veszélytelenek - az áramütés veszélyét kivéve. Biztos tipp persze nincs, de ez azért nem indok, hogy Robinsonként egy távoli szigetre költözzünk. Dr. Nagy László (forrás: babanet.hu)                                         *  *  * Az Ígéret földjén a Bükkben: Hegyek között, erdők mélyén lakik... a NATO-radar A HM látványterve -ahogy az a képen is látható- egy a fák között megbúvó építményt ígért de a valóság más lett. Egy a tájat uraló monstrum sejlik fel a domb mögött, távol lakott területektől.                                        *  *  * Rákos megbetegedés a radartól? A ZDF híradása, 2004. március 3.-án (riporter: Stefan Lehmacher) Egykori, a Nemzeti Néphadsereg, NNH (Nationale Volksarmee - az NDK hadserege) kötelékébe tartozó katonák azért küzdenek, hogy elismerjék őket sugárzási betegként. Hozzávetőleg 1100 egykori, a NNH kötelékébe tartozó katona, valószínűleg a radar környékén való munkájuk következményeként tartós sugárzásból eredő károsodást szenvedett. Miközben a Német Szövetségi Köztársaság hadseregében (Bundeswehr) szolgálatot teljesítőknél a radartechnika hatásától való megbetegedést mint munkahelyi ártalmat elismerték, az egykori NNH radarnál dolgozó katonái hiába várnak erre. A német szövetségi védelmi minisztérium visszautasít ez ügyben minden illetékességet. "Az Alaptörvény 3. cikkelye alapján egyenlő elbírálást követelünk", tart ki mégis Thomas Förster, a "NNH Radar Érdekképviseletének" vezetője, egy a ZDF-online-nal folytatott beszélgetésben. Szervezete hozzávetőleg 300 egykori NMH radarkatonát képvisel, akik káros következményektől szenvednek, és akik eddig hiába vártak kárpótlást. Veszély a mikrohullámoktól? A radar-berendezések magas frekvenciájú sugárzást használnak (MF-sugárzás), a gigaherz tartományban. Ugyanebben a frekvencia-tartományban működnek a mikrohullámú készülékek (2,4 GHz) és a mobil telefonok (1,8 GHz). A katonai radarberendezések küldési teljesítménye mégis lényegesen magasabb. A berendezés fajtájától függően több millió Watt teljesítményt is leadhatnak. Összehasonlításul: egy mikrohullámú sütő hozzávetőleg 1000 Watt-ot tud leadni, míg egy mobiltelefon 0,1 Watt teljesítményen küld mikrohullámokat. Információ Radar-katonák, követelésük nyomatékosítása érdekében, szokatlan tiltakozási akciót szerveztek Berlinben a szövetségi kancellária hivatala előtt, hogy a szövetségi hadsereg és a NNH egykori sugárzási áldozatai számára kárpótlási törvényt hozzanak létre. Legalább száz hozzátartozó és radaráldozat gyűlt össze Németország egész területéről, 2004. március 3.-án egy felravatalozott koporsó előtt, hogy így emlékezzenek a szövetségi hadsereg egy korábbi radartechnikusára, aki az elmúlt év (2003.) decemberében 51 éves korában elhunyt. A szövetségi honvédelmi minisztériumhoz közel 3000 kárpótlási kérvényt adtak be korábbi szövetségi és NNH katonák. Egy bekapcsolt radarberendezés előtt állni teljesen biztos, hogy halálos. "Ha véletlenül közvetlenül az antenna előtt állnánk, néhány másodperc alatt megsülnénk", mondja Eduard David, a Witten-Herdecke-i Egyetem elektropatológia professzora. Ugyanakkor átfogó biztonsági berendezések szolgálnak arra, hogy megakadályozzák emberek tartózkodását az antenna közvetlen közelében. A radarnak a személyzetet érő tartós károsító hatása ugyanakkor mindmáig nem bizonyított. Röntgensugárzás mint melléktermék Egészen másfajta veszélyt jelent viszont a mikrohullámok létrehozásakor keletkező röntgensugárzás. 100.000 Voltot is elérő áramoknál az orvosi röntgenkészülékekhez hasonló sugárzási teljesítmények lépnek föl. Ismertté vált, hogy a szövetségi hadseregnél ugyanúgy, mint a NNH-nál, a létesítmények leárnyékolásai egészen az 1970-es évekig hiányosak voltak, vagy hibásan használták azokat. Ehhez járul, hogy nem felügyelték rendszeresen a sugárzásnak való kitettséget. Máig nem létezik egyetlen statisztika sem, amely a radar-személyzet sugárzási kitettségét megadná és a későbbi egészségügyi következményekkel összefüggésbe hozná. Ugyanakkor abból a 110 NNH katonából, akik a szövetségi védelmi minisztériumtól betegségüknek munkahelyi ártalom következményeként való elismerését követelik, időközben 26-an rákban meghaltak. Egyenlőtlen bánásmód az NNH-katonákkal Az egykori keletnémet NNH-radarkatonákat leginkább az egyenlőtlen bánásmód háborítja föl. A szövetségi hadsereg radar-technikusai közül időközben több, mint 200 esetben ismerték el a foglalkozásból eredő rákos megbetegedést. Ezek közt sok hererák van, ami nyilvánvalóan a radartechnikáknál föllépő ionizáló sugárzások általi rákos megbetegedések nagy részét adja. Egykori NNH-radartechnikusokat, akiknek ugyanolyan betegségük van, mint szövetségi hadseregbeli kollégáiknak - Thomas Förster (NNH-radar érdekképviselet) szerint - sorozatban visszautasítja a szövetségi védelmi minisztérium. Az indoklás egyszerű: A minisztérium nem tartja illetékesnek magát azokra az esetekre, amelyek még az NDK idejében történtek, és minden felelősséget visszautasít, még ha a szövetségi hadsereg az NNH jogi utódjának is számít. Harc az idő ellen Az egykori NNH-radartechnikusok ugyanakkor nem akarják föladni. Az Odera menti Frankfurtban indított két próbaperrel kívánják a szövetségi minisztérium illetékességét megállapíttatni. "Az egyesülési szerződés 21. cikkelye szerint az NNH-t mint a szövetségbe belépő NDK szervét vették át. Ebben a tulajdonságban fennáll az állam felelősségvállalása iránti igény", hangsúlyozza Förster. Küzdelmükben ugyanakkor az idő az NNH-katonák ellen dolgozik. Egyrészt egyre többen halnak meg rákban, másrészt az eset jogilag elévül. Aki 2004. december 31.-ig nem adja be a bíróságon kérvényét, az elvesztheti igény-jogosultságát.   Fordította: Boros János Forrás: ZDF

                                              * * *

Mobiltelefon és agydaganat
By Marin Gazzaniga (for MSN Health and Fitness)

Egy új svédországi tanulmány szerint kapcsolat állapítható meg a mobiltelefon és az agydaganat között. Más új tanulmányok ugyanakkor tagadják, hogy bármiféle kapcsolat lenne a kettő közt. Ha Ön is a 206 millió USA-beli vezeték nélküli kommunikáció használója, vajon kinek higgyen?
Lennart Hardell, Michael Carlberg és Kjell Mild svéd állami intézeti kutatók ( Swedish National Institute for Working Life ) azt írják, hogy magasabb valószínűséggel kapnak rosszindulatú agydaganatot azok, akik mobil telefont vagy vezeték nélküli telefont használnak. A nagyon gyakran telefonálók betegségi kockázata nagyobb. Nagyon gyakori alatt 10 év alatt több, mint 2000 órát értenek (ami munkanaponként egy óra). Azt állítják, hogy a daganat előfordulása azon az oldalon gyakoribb a fejben, ahol a mobiltelefont használták.

Mi a potenciális veszély?

A mobil telefonok (mint a hordozható telefonok, a televíziók és a rádiók, stb.) rádiófrekvenciás sugárzást (RF) bocsátanak ki. A kérdés, hogy vajon az RF sugárzás és a mobil telefonok sugárzása káros-e.
Annak meghatározása, vajon van-e összefüggés a mobil telefon és az agydaganat közt, a kutatóknak két fő kérdést kell megvizsgálniuk. Az első, hogy igazolniuk kell, van-e olyan biológiai mechanizmus, amely olyan változásokat okoz a sejtekben, melyek agydaganatokat okoznak. A második a lappangási idő, mely szerint lehetséges, hogy hosszú idő telik el aközött, hogy valaki sugárzásnak van kitéve és aközött, hogy az agydaganatot észleli.
Biológiai mechanizmust nem sikerült kimutatni. A svéd kutatócsoport azzal érvel (írásukat az International Archive of Occupational and Environmental Health című folyóiratban tettek közzé), hogy a korábbi kutatások, melyek nem állapítottak meg kapcsolatot a mobil telefonok és az agydaganatok közt, túl rövid lappangási idővel számoltak. Ismét megjegyezzük, hogy sokan nem értenek egyet ezzel a feltételezéssel.
Robert Tarone, a Nemzetközi Epidemológiai Intézet ( International Epidemiology Institute ) igazgatója hangsúlyozza, hogy számos országban végzett jelenlegi Interphone kutatásban, az ideiglenes eredmények - 14 országban folynak kutatások a mobil telefon hatásáról, melyet a Világegészségügyi Szervezet (World health Organisation) indított - nem találtak bizonyítékot emelkedett kockázatra, és e kutatások közül sok hosszú távú használatot vizsgál. Azt állítja, "Az Interphone tanulmányok, melyeket Angliában, Svédországban, Dániában és Németországban végeztünk, nem találtak bizonyítékot arra, hogy növekedett volna a kockázat, ahogy azt a Hardell tanulmány állítja". Kiemeli azt is, hogy a tanulmány nem új adatokon alapul, hanem inkább korábbi összefüggő tanulmányok összegző vizsgálata. "Hardell rendkívüli eredményeket talál, amelyet senki más nem erősít meg."

Mit tegyünk?

"Ilyen ellentmondó eredményeket felmutató tanulmányok évek óta jelennek meg" állítja Robert Tufel, a Nemzeti Agydaganat Alapítványtól ( National Brain Tumor Foundation ). "Miközben tudatosítjuk, hogy az agydaganat okának bizonyítása bonyolult ügy, én csak azt remélem, hogy a kutatók egyszer kölcsönös egyetértésre fognak jutni, hogy megtudjuk, veszélyben vagyunk-e vagy sem."
Tarone, a Nemzetközi Epidemológiai Intézetből úgy véli, hogy az Interphone összegző tanulmányának megjelenése után (valószínű 2006-ban) határozottabb válasszal fogunk rendelkezni. "A fejlett országokban élő emberek nagyon nagy százaléka mobil telefont használ," mondja Tarone. "Amennyiben ez olyan mértékű kockázatot jelent, mint amit a Hardell tanulmány állít, akkor olyasmit kellene látnunk, mint az 1940-es években, amikor a cigaretta és a tüdőrák kapcsolatát felfedeztük. A rosszindulatú agydaganatok száma növekedésének nyilvánvalónak kellene lennie, de nem ez a helyzet."
Miközben a kutatók vitatják a különféle tanulmányok érvényességét, és azt, hogy mit jelentenek az eredmények, várnunk kell, hogy megtudhassuk, van-e itt kockázat. Amíg nincs világos válasz, ha valaki aggódik, Tuffel szerint kövesse a WHO javaslatát: korlátozzuk a mobiltelefon használatát (csak röviden telefonáljunk mobillal, és hosszabb beszélgetésekhez használjuk a vezetékes telefont), és használjunk fejhallgatót.

Fordította Boros János
Forrás: MSN.com

A fordító megjegyzése: Hosszú távú hatásokról korai beszélni úgy az egyén, mind az emberi faj vonatkozásában. Az egyéneknél a cikkben is említett lappangási idő változó lehet, és mobiltelefon az utóbbi egy évtizedben terjedt el. Az egyének esetében biztosat talán húsz-harminc év múlva mondhatunk. De az emberi faj szempontjából akár generációkon átnyúló hatásokról is szó lehet, és a károsodásnak talán unokáink vagy unokáink unokái fogják akár katasztrofális mértékben is viselni a következményét. Talán fölösleges aggódás, de senki nem tudja bebizonyítani, hogy alaptalan aggódás.

                                                          *  *  *

Mikrohullámú sugárzás

Az emberiség minden idők legnagyobb biológiai kísérletében vesz részt, a mobiltelefonok használatával ugyanis a világ népessége egynegyedének az agya rendszeresen mikrohullámú sugárzásnak van kitéve.

Pedig eddig senki nem bizonyította, hogy ennek nincsenek káros következményei -írja hamarosan megjelenő cikkében Leif Salford a lundi egyetem idegsebész professzora. Ő és munkatársai patkányokon vizsgálták a mikrohullámú sugárzás hatását és azt találták, hogy már 2 percnyi "telefonálástól" megnyílik az ún. vér-agy gát, és a vérből albumin kerül az agyba. Ez pedig pusztítja az idegsejteket. Az idegsejtek, elsősorban a memóriáért felelős agyterületeken, még 50 nappal később se voltak "túl jó állapotban"- nyilatkozta a Szondának Salford professzor. A pusztuló sejtek, ún. sötét sejtek aránya egyes területeken elérte a 2 %-ot is. Igaz, hogy állatkísérletről van szó, de a vér-agy gát szempontjából a patkányok és az emberek agya igen hasonló.
forrás: Magyar Radió online